Félénken, de izgatottan suhant be a belvárosi épületbe, huszonpár évének minden bizonytalansága tettenérhető volt a lépteiben, a pillantásában, de még hosszú hajának lebbenésében is.

Kedves Károly! Én nagyon szívesen mesélem el Neked az első ékszerszettemhez kapcsolódó néhány történetet. Sok gyönyörűséges alkotásod fénylik, csillog és hordoz emlékeket tovább a mi családunkban. Például a legkisebb húgom bérmálkozására készítettél egy egyedien tündöklő buborékkal táncoló gyémántköves gyűrűt a Mátyás templom égkék üvegéből.

Egy kisbaba épp az első lépéseit teszi meg. Többszöri próbálkozásra sikerül a dédi szekrénysorának fiókos rekeszeibe csimpaszkodva felállnia. Szemmagasságába kerül a vert csipketerítőn álló lámpa, a körülötte lévő üvegkelyhek, a Zsolnay és Herendi porcelánok.

A tündérek a szívben laknak, azt mondta apám. Most az ő szívéből kiköltözött a tündér, és beleköltözött a ködmönbe− ezt gondoltam magamban, és azt hittem, hogy ez nem is lehetett volna másképp. (Móra Ferenc: Kincskereső kis ködmön)

Képzeljétek, nem olyan régen egy nagyon kedves ismerősöm elmesélt egy rövid történetet, ami jól illusztrálja, hogy mennyire meghatározza a beszélgetést az, hogy mit látunk...

Amazonasz – a véget nem érő folyó, partjai mentén a Föld legnagyobb erdősége. Esőerdők. A Föld tüdeje. A zöld ragyogásnak annyi árnyalata, hogy szinte leírhatatlan. A növény- és állatvilág felmérhetetlen gazdasága. Kihalófélben lévő emlősök, ismeretlen madarak és rovarok milliárdjai.