Szász Károly iparművész hivatalos weboldala.Antik porcelánból ékszerek,és neves templomok épületek üveg ablakaiból megalkotott úszó-mozgó gyémántos ékszerek.Mátyás temlom,Rózsák tere,Városmajor ,Zsinagóga és Róth Miksa üvegekből készült medáll ,gyémánt gyűrű ,karkötő ,fülbevaló ,karperec ,nyakék,szemüveg ,toll ,táska ,kép
Szász Károly üvegtervező művész már kiskora óta ég az alkotás vágyától. Első műve a mellékhelyiségben található porcelán szaniter saját készítésű tartalmából készült freskó volt, mellyel feldíszítette az amúgy unalmas kinézetű falat szülei nagy bánatára. Onnan kezdve nem volt megállás, uszadékfából marionett figurát, mogyorómagból betlehemi jászolt faragott.
Történetét így meséli el:
Az érettségi után egy kézműves iskolában Tiffany technikát és üvegfestést tanultam, ott ismertem meg a színek birodalmát és a formák tanulmányozását. Onnan egyenes utam volt az Iparművészeti Egyetemre ( ami most Moholy - Nagy Művészeti Egyetem). Az évek során nagyon izgattak a kísérletek. Üvegben irányítottan létrehozott buborékokkal kísérleteztem, végül rájöttem a technológiára és onnantól kezdve már akár egy komplett csipke részletet is be tudtam vinni egy ablaküveg vastagságú üvegtáblába. Sajnos az egyetemen akkoriban nem díjazták az önállóságot, hátrány ért, mert nem követtem azt a szokványos utat, amit előírtak nekem. Viszont két Mester támogatta a redesign utánni vágyamat, Horváth Márton és Gonzales Gábor .Az egyetem elvégzése után végre kiélhettem művészi szabadságomat. Kis stúdiót alapítottam melynek kirakata és ajtaja közvetlenül az utcára nyílt. Így a járókelők benézhettek, sokan bejöttek kíváncsiskodni és látták, hogy üveg és porcelán tárgyakkal foglalkozom. Érdeklődtek, hogy javítok, restaurálok-e sérült tárgyakat. Az ajtóm nyitva volt a repedt szódás üvegek, csorbult vázák és a sérült apró nippek előtt is. Betöltötte a napjaimat a régi tárgyak ujjá élesztése ,míg nem egy napon egy csésze füle megváltoztatta az életemet. Egy idősebb hölgy egy törött, de össze-vissza ragasztott csésze fülét akarta lecsiszoltatni. Mondtam, hogy mivel vízpermet mellett csiszolok , lehetséges, hogy nem bírja ki a csiszolást és szét fog esni a ragasztásoknál. - Ha nem sikerül, dobja majd ki - legyintett a hölgy. Hiába igyekeztem óvni a csészét, sajnos bekövetkezett amit előre sejtettem. Bántam, hogy nem sikerült a csésze megmentése és szomorúan meredtem a roncsokra. Ekkor pattant ki a fejemből az az ötlet, hogy fájdalomdíjként a cserepek legszebb mintájából kikanyarítok neki egy medált. A hölgy beleszeretett a medálba, rokonai és barátai közt futótűzként terjedt el a hír és hozták sorban a már menthetetlen csorbaságaikat. Azóta folyamatosan hozzák a sérült antik porcelánokat a régiségkereskedők, háziasszonyok, és a hajléktalanok is örömmel mentik ki az értékes cserepeket a hulladékból. Innen jut eszembe, hogy Andersen meséjét „A teáskanna”- t most fogom megfilmesíteni, de a szomorú vég helyett happy end-el fejeződik be majd, amelyben nagy szerepük lesz a lelkes hulladékban kutakodóknak.
Egy alkalommal a volt egyetemi mesterem Gonzales Gábor ,nagylelkűen behozott több láda színes üvegdarabkát, mely templomablakok restaurálása során gyűlt fel nála az évek alatt, mondván: Károly, ezekből is biztos kitalál majd valamit, magának adom. Persze nem hagyott nyugton a dolog, feléledt bennem a kísérletező kedv. Megpróbáltam megolvasztani, erre elment a színük. Hát akkor csiszolással fogom alakítani. Egyik darabkában egy borsónyi méretű buborékra bukkantam, melyben csiszolás közben csak úgy örvénylett a csiszolóvíz, - a kedvenc buborékjaim, kiáltottam fel, és tudtam, hogy újabb ékszertípus fog születni, melynél új életre kelnek a több száz éves templomablakok apró cserepei! Formára csiszoltam az anyagot, de csak buborék, az kevés, gondoltam, létre kéne valahogy hozni a buborékban a mozgást, amit a csiszolás alatt láttam. Feltöltöttem nemes folyadékkal a buborékot, egy pirinyó drágakövet ejtettem bele, és tükröző felülettel zártam le. Minden templomüvegből készült ékszeremben egy-egy drágakő, zafír, gyémánt vagy rubin táncot járva úszik a folyadékban, és szikrázó fénytöréssel balettozik a tükröző színpad felület előtt. A „Megcsiszolt fény” ennek a kollekciómnak a neve, hatalmas sikere van hölgyvásárlóim körében, de annyira tetszetős, hogy én is hordok egy a Mátyás-templom ablakcserepéből készült ékszert a nyakamban - fejezte be a művész.
Károly annyira lelkes volt, hogy engem is kifaggatott a kedvenc ékszereimről, és azonnal talált egy az egyéniségemhez illő karperecet, mely egy antik kék-eozin Zsolnay vázából kimentett darabból készült.
Az ékszerkínálata nemcsak a medálokat, fülbevalókat, karkötőket, gyűrűket öleli fel, hanem minden darabhoz van egy kis története, melyet nézelődőivel, vásárlóival is megoszt.
A művész alkotásai már az internetes kereskedelemben is jelen vannak.
Tervei között szerepel, hogy stúdiójában az érdeklődőknek élőben is bemutatja az ékszerkészítés folyamatát, ahol kérdésekre is válaszolva avatja be őket a az alkotás menetébe.
.jpg )
(1)(1)(1)(1)(1)(1).jpg)
