Hogyan jön össze a zsinagóga és az ékszer?

Óriási szerencse ért, amikor egy neves restaurátor, a Kopp család tagja olyan festett üvegablak töredékeket, apró üvegdarabkákat adott nekem, amelyek nélküle mint semmire nem használható lom, az enyészet martalékai lettek volna. Az emberek átléptek volna rajtuk, talán csak egy kisgyerek csodálta volna meg a szürke porban felragyogó színes üvegdarabkákat.

A Frankel Leó úti zsinagóga üvegablakainak csodálatos színben izzó töredékeiből is készül ékszer. Mindegyik darabka a maga alakjával jelezte, hogy milyen formában akar tovább élni. Én csak figyelem az izzó színeket, az üveg alakját, és amikor megérzem, mit sugall, már tudom, hogy milyen foglalatban, milyen drágakővel élhet majd tovább.

A zsidó művészetben kiemelt szerepe van a fehér színnek,- ami mint sok más kultúrában is – a tisztaság jelképe. Domináns a kék-zöld szín használata, ami az ég és a növények színe, és visszaköszön az imakendőben, Izrael zászlajában és a judaizmus szinte minden fontos megnyilvánulási formájában. Gyakori a vörös, kék, zöld, a megtisztulás és az arany, a ragyogó Nap színe.

Mindig kíváncsian várom, melyik megformált üvegtöredéknek ki lesz a tulajdonosa, kihez vándorol, hol tölti be majd a szerepét úgy is mint az iparművészet, az üvegművészet vagy a századforduló budai zsidó közösségének hírvivője. Különleges történetek tartozhatnak hozzájuk.