Ady Endre Tavasz című versében is megjelenik a rügy, a zöldellő rügy, mint a remény és az élet szimbóluma. Mert a rügy a legkülönbözőbb kultúrákban, a világ különböző tájain a megújulás, a születendő élet, a remény jelképe. A természeti képek közül a termékenység, a megújulás leggyakoribb szimbóluma a leveles ág, a bimbó, rügy, a mag, ami a születés-halál-újjászületés misztériumát egyesíti, valamint a búza és az életfa.

Az életfa a keresztény művészetben is a megváltást jelképezi, és ezért a kezdetektől összefonódik a kereszt szimbolikájával. Krisztus kereszthalálával nyílt meg a boldogság újbóli elnyerésének a lehetősége, a megváltás kapuja. A keresztfa és az életfa szimbolikájában, ahol együttesen jelennek meg, ott a keresztábrázolásokon a kereszt négy szárát rügyező indák, ágacskák borítják, olykor madarak ülnek a rügyek mellett. Népi líránkban és az ábrázolásokban is nagyon gazdag a virágszimbolika, melynek természetes része az élet ígéretét hordozó rügy.

Erdélyi Pál már 1899-ben írt a virágok gazdag jelképiségről: „A leány a mi nyelvünkben szűz virágszál, a legény ékes virág, s mind a kettő anyjának gyönge ága vagy virága; , […], a menyasszony s vőlegény aranyvessző; , […]a gyermek ékes bimbó, s a vén ember száraz fa. A leánynak liliom a karja, teste növése, orcája, kökény a szeme, rózsa az arca, cédrus a dereka, cseresznye az ajka, rozmaring a szája, citrom a melle […]; maga a virágzó, zöldelő, kinyílt, hervadt, szelíd, vad virágszál, s virágzásában van, mikor szerelmes. A fiatalság a falu virága, a katona a császár virága, […]A szerelem lehullt, mint a virág szirma, […]rügyet fakaszt, bimbózik, kinyílik, elhervad, meglankad, lefonnyad, elhal, mint a virág; …”

A természeti motívumok a díszítő funkció túl gyakran szimbolikus jelentésükben szerepeltek a tárgykultúrában is– a világ legtöbb részén. A hozzám oly közelálló porcelánok díszítéseként is a leggyakoribb a virágminták és leveles indák ábrázolása. A porcelánokon megjelenő történetek, karakterek ábrázolásánál azonban már jelképek hordozóiként is használják őket. Gondoljunk csak például a XVIII. századi porcelán tányérokat, csészéket díszítő paraszti vagy épp főúri élet idilli jeleneteire vagy a keleti porcelánon látható jelenetekre. A rügyek ezeken az ábrázolásokon is a szerelem, az új élet hordozóiként jelennek meg.

Amikor rügyező ágat látok, egy pillanatra mindig átsuhan rajtam az életigenlés boldogsága! És ezt az érzést fedezem fel akkor is, ha egy népművészeti tárgyon vagy az iparművészet egy remekén meglátom a hajlatokban, ívekben megbújó rügyeket, az új élet reményeit!

Tovább a Titkok Rügye kollekcióra

Titkok Rügye kollekció

Titkok Rügye kollekció

Titkok Rügye kollekció

Titkok Rügye kollekció

Titkok Rügye kollekció

zár
×
×

Cart