Legalább tíz perce állt ott. Nézte a sok kis porcelánt, csészéket, kiöntőket, nippeket, medálokat – de nem látta őket. Egészen máshol járt. Kislány volt, a nagy fotelben kuporgott és a régi kis babával játszott, amire annyira kellett vigyázni, mert még Anyáé volt, – de a csöndre felfigyelt. Nagyi ott állt a vitrin előtt. Kíváncsian nézegette a tárgyakat, mintha először látná őket.

Huncut mosoly játszott az ajkain. Majd benyúlt és határozottan kivett egy kis csészécskét. Kedves darab volt. Röppenő pillangóval és virágokkal. De a széle csorba volt, ezért már nem ittak belőle. Nem is értette, Nagyi miért vette most elő. Nézte, ahogy Nagyi végigsimít rajta és egy röpke sóhajjal felé fordult.
–Ez lesz az. –mondta. - Így lesz ez jó. Igaz?
Nem értette, miről beszél Nagyi, el is felejtette a jelenetet.

Azon a karácsonyon mindenki nagyon különleges kis csomagokat kapott Nagyi Jézuskájától. Pici, finom dobozok, egyiken csipke, másikon masni, gyöngy. Nagyi csinálta őket. Ahogy bontogatni kezdték, elcsitult a karácsonyi szoba. Csönd lett. Angyal szállt el fölöttünk –ahogy Anya mondta könnyes-meghatott mosollyal. A kis ékszerdobozokból gyönyörű medálok, gyűrűk, és Apáéból egy nyakkendőtű került elő. De ilyen ékszereket még sosem láttak. Porcelánból készültek, mindegyiken más minta volt, egyik szabályos formájú, a másik egyedi. Mindegyik ismerős volt valahonnan. Persze Anya azonnal rájött és a többiek is, csak ő nem értette. De aztán felismerte Anya kis csészéjének mintáját a gyönyörű medálban. A húgának egy különös kis gyermekfej volt a gyűrűjén – mennyit nézte ezt a babafejet a vitrinben! Az ő medálján egy pillangó szállt! A pillangó volt a jele az oviban, nagyon szerette a lepkéket és Nagyi tudta ezt.

Nagyi köré gyűltek, és ő mesélni kezdett: a porcelánokról és a különös érzékenységű ékszerészről, aki az életét, a történeteit, a közös történelmüket megmentette, átformálta, nekik ajándékozta.

Nézték, forgatták a gyönyörű kis porcelán tárgyakat, hallgatták Nagyi történeteit. A meneküléskor bőröndben cipelt, bebugyolált tányérról, csészécskéről, a gyermekkoráról, Anya kiskoráról. Szinte most is hallotta Nagyi hangját, ahogy nevetve mesélte a nászajándékba kapott porcelán váza történetét, a régi teadélutánokat, amik most már egy-egy csodálatos ékszerré alakulva kísérik az életüket. Az egyik legszebb karácsonyuk volt.

A vitrin tárgyai meséltek és megtöltötték az üres szobát. Csak állt mosolyogva és kezét a szíve fölött hordott pillangós medálra szorította.

zár
×
×

Cart