Keveseknek adatott meg, hogy át tudják adni a fények villódzásának, a vizek fodrozódásának élményét.
Ezer és ezer pillanat, mindegyik különbözik a másiktól, megismételhetetlenek, mégis örökkön valónak tűnnek.
Például az impresszionisták festményein – amelyeket annyira szeretek – csodálhatjuk meg az egy képbe merevített pillanatokat, amelyeket nézve úgy érezzük, a szüntelenül változó tájban állunk mi is!
Ezek a pillanatok ösztönöznek, amikor leülök a műhelyemben, és kezembe fogom a természet alkotta drágaköveket és az ember alkotta csodás porcelánokat, üvegablak töredékeket.
Nem mindig szólalnak meg könnyen az anyagok a kezemben, de ha beszélni kezdenek, az alkotást már szinte nem is én irányítom.
Gazdagon formálódnak az elemek, a minták – újjászületnek a régmúlt darabkái.
Őselemekben, vízben, földben, tűzben született anyagokkal dolgozhatok, és a tovatűnő természeti csodákat próbálom megtartani, visszaidézni – a szakmám minden pillanata egy csoda, amiért végtelenül hálás vagyok!
Hagy egy válaszol